| Vásárlás előtt: Kb.: negyed órát kell idõznünk az állatkereskedésben. Alaposan meg kell
vizsgálnunk a jövendõbeli kis teknõsünket. Elõször is meg kell gyõzõdnünk arról,
hogy a páncélja nem puha, és nincs eldeformálódva. Ezek a teknõcök ugyanis valószínûleg betegek. A megfázás jeleit tükrözi a homályos, nem tiszta szem, és a légzésnél jelentkezõ halk szuszogás. Ha a teknõs alszik, vagy éppen téli álmában van, ne vásároljuk meg! Lehetséges, hogy õk már nem is fognak felébredni, vagy ha igen, betegen. Fontos, hogy a teknõs aktív legyen, mikor vásároljuk. Kérjük meg az állatkereskedõt, hogy kínáljon neki eleséget. Ha a teknõs nem fogadja el az ételt, valószínûleg még nem szokta meg az új élelmet, vagy beteg. Egy doboz, amelynek oldalait és fenekét lágy (habosított mûanyag) anyaggal borítjuk, és amely fedéllel zárható, tökéletesen megfelel a teknõsök szállítására. Ez azért jó, mert biztosítja hogy a teknõs nem csúszkál, nem sérül meg. Néhány lyuk a borításon, és a fedélen szolgál a levegõ bejutására. Ebben a dobozban problémamentesen hazaszállíthatjuk kis állatkánkat. Tartás:Szabadtéri tartás:
A kis szárazföldi teknõsök felneveléséhez egy 2x2 méteres déli bekerített terület
szükséges.
A helynek teljesen a napon kell lennie, ne árnyékolja egytlen fa sem, árnyékos
helyet jobb mesterségesen létrehozni.A bekerített terület földje száraz legyen.
Figyelni kell, hogy mérgezõ növény ne kerüljön a teknõs közelébe, mert nem
nagyon tudja megkülönböztetni az ehetõtõl.
Gondoskodnunk kell egy olyan helyrõl, ahová a teknõs visszahúzódhat, elbújhat.
Kerülni kell az éles dolgokat, mert a teknõs megsebezheti magát. Valamint
ne találkozzon kutyával, macskával, vagy egyéb háziállattal, mert a stressz akár
az életébe is kerülhet. Így a szabadban a teknõs csak ott lehet, ahol nincs nagy
mozgás.Terrárium (1-2m²)
Egy jó terrárium kialakításához nagyon kell ismernünk a teknõsünket, és az
igényeit. A teknõsök nagyon kedvelik ha végig üvegbõl készült terráriumban laknak,
így inkább csak egy üveglap legyen a terráriumban, ahol beláthatunk, a többi
oldalát pedig átlátszatlan anyaggal fedjük be. A terrárium aljzata kialakítható
tõzegbõl, homokból, földbõl, szénánól, és szalmából. A talajt két naponta meleg
vízzel öntözzük meg. Az aljzat körülbelül 25 cm vastag legyen. Sok teknõs
ebbe ássa bele
magát, sõt néhány teknõs innen nyer különbözõ ásványi anyagokat. Ráadásul a nem
trágyázott virágföld olyan mikroorganizmusokat is tartalmaz, amelyek gátolják a
penész kialakulását. A megfelelõ hõmérséklet biztosításához legtöbbször
valamilyen terráriumfûtõt kell beszerezni. Az est leszálltával kikapcsolhatjuk a
terráriumfûtõt. A legjobb azonban egy megfelelõ lámpa, amely alatt a teknõsünk
napozhat. És a lámpa biztosítja a megfelelõ hõmérsékletet is. A terráriumba
érdemes egy hõmérõt is beszerezni, amely 45-50°C -ot is képes mérni. Télen és
õsszel 18-25 fok, nyáron 20-35 fok megfelelõ. A hõsugárzó alatt akár 45 fok is
lehet. Éjjel egy kicsit vegyük le a fûtést. Õsszel és télen 10-15 fok, nyáron
pedig 15-22 fok elegendõ.
Érdemes
egy nagyobb lapos követ berakni napozás céljából.Biztosítani kell a teknõs számára
egy olyan helyet, ahová elbújhat a lámpa fénye elõl. Ha egyáltalán nem tartjuk
szabadban a szárazföldi teknõsünket, akkor gondoskodnunk kell egy UV-lámpáról
is. Az UV-fénybõl nyerik a teknõsök D3 vitamint, amely segíti a növekedést,
egészséges és gyönyörû színeket biztosít nekik. A D3 vitamint magas kálcium-
tartalmú eledelekkel is fedezhetjük. A túl kevés D-vitamin adása kálciumhiányhoz
vezet, amely deformációkat okozhat. A túl sok D-vitamin adása egyaránt
veszélyekkel jár.
Ügyelnünk kell arra, hogy a terrárium ne huzatos helyen legyen, vagy ahol nagy a
mozgás. Teleltetés: Nem minden szárazföldi teknõs alszik téli álmot. Ez elsõsorban a származási
helyétõl függ. A görög teknõs például októbertõl márciusig alszik téli álmot. Ha a
szabadban akarjuk átteleltetni, akkor szükségünk van egy 1 méter mély lyukra, amit
lefedünk. A lyukat azonban feltöltjük falevelek, tõzeg és szárazföld keverékével.
Ha nem a szabadban akarjuk átteleltetni a teknõsünket, akkor egy 4-6°C-os
pincére van szükségünk. Egy nagy ládát falevelekkel, és tõzeggel töltünk meg.
Nagyon fontos, hogy a hõmérséklet ne emelkedjen 8°C fölé. Ha nincs ilyen
hõmérsékletû hely a lakásunkban, akkor megfelelõen szabályzott hûtõszekrény is
megteszi. Naponta azonban egyszer-kétszer nyissuk ki az ajtaját. A téli álom a
legtöbb teknõsnél feltétlenül szükséges, sõt néhánynál ennek hiánya halálhoz is
vezethet. Kis tojásokra csak akkor számíthatunk, ha teleltetjük a teknõst.
Lehet, hogy téli álom nélkül életben tud maradni, de ezesetben teknõsbébikre ne
számítsunk. A teleltetés nem a kortól függ!Egy héttel a teleltetés megkezdése elõtt
a teknõsünket kézmeleg vízben megfürösztjük, és nem etetjük tovább. Tavasszal a
teknõst ugyan így kézmeleg vízben megfürösztjük, inni adunk neki, lassan pedig
megkezdjük az etetést is. Szaporodás: A teknõsök a többi állathoz hasonlóan tavasszal szaporodnak. A nõstény
csak akkor képes tojásokat lerakni, ha teleltettük. A párzás után a nõstény
ideges, nem nagyon eszik, és a megfelelõ helyet keresi a tojásrakáshoz. 4-8
héttel késõbb egy 15-20 cm-es gödörbe 1-9 tojást rak. A tojásrakás eltarthat
egy óráig is. Az a lányteknõs, amelyik elõször rak tojásokat, még csak 1-2
kicsinyre számítsunk. A tojásokból 58-80 nap alatt kelnek ki a teknõsbébik.
A görög teknõsnek két alfaja van: a hermanni hermanni, és a hermanni boettgeri.
A hermanni hermanni féle teknõsök tavasszal és õsszel raknak tojást, így egy év-
ben összesen 12 kis teknõs érkezhet. A hermanni boettgeri teknõsök viszont
évente akár 4-szer is raknak tojásokat, így egy évben a kisteknõcök várhatólag
24-en lesznek. Etetés/Itatás: Szinte minden szárazföldi teknõsnek kell biztosítani egy kevés ivóvizet, a teknõsbé-
bik több vizet isznak, mint a nagyobb társaik. A víz tisztaságára és frissességére
mindig ügyelni kell. Itatótál, vagy egy sekély tál (haspáncélnál nem magasabb víz-
szinttel) szintén szükséges.
A szárazföldi teknõsök étkezés szempontjából a növényeket részesítik elõnyben.
Néha táplálékuk kiegészítéseképpen húst, és állati maradványokat, ürüléket is
esznek. A növények közül a következõket adhatjuk nekik:
lóhere, hagyma,
pázsítfû, zeller,
útifû, metélõhagyma,
gyermekláncfû virága és levele, petrezselyem,
szárított csalán, paradicsom,
saláta, uborka,
káposztafélék, levelek,
banán, virágok,
alma, magok,
sárgarépa, döghús (1-2 évente),
Az állatkereskedésben szóljunk, hogy szárazföldi teknõsnek szeretnénk az eleséget,
mivel a legtöbb eledel víziteknõsöknek való. Ilyen készítményt tilos a teknõcünknek
adni, mivel az a páncélja eldeformálódásához vezethet. Ehelyett én tojáshéjat
morzsoltam porrá, és a görög teknõsöm ételéhez kevertem. A tojáshéjban ugyanis
rengeteg a vitamin és fehéje, ami a páncélképzõdésben segít. Saját magunk is
készíthetünk ilyeneket kálcium-karbonát és poralakú multivitaminkészítmény 2:1
arányú összekeverésébõl. A szárazföldi teknõs ritkán elfogyaszt egy-egy csigát,
ezzel fedezi csekély fehérjeigényét. Ne adjunk neki kenyeret, tejterméket,
maradék ételt, fõtt tojást, stb. Csak olyan eleséget kínáljunk neki, amit a termé-
szetben is megtalál. A- és E-vitamint a zöld növényekbõl, D3-vitamint pedig a
napfénybõl nyer. A teknõsnek semmi esetre sem adjunk emberi vitaminkészítményt.
Ne etessük túl a teknõsünket, mert az hiperaktivitáshoz, és túlzott agresszióhoz
vezethet. Paradicsomot és uborkát ne adjunk neki, ugyanis kálciumhiányhoz vezet-
het. Összefoglalva a következõket kell figyelembe venni:
Táplálékuk zsírokban, olajakban és fehérjékben szegény, ásványokban, nyomele-
mekben. Betegségek: A legjobb a betegségek megelõzésére a megfelelõ hely kiválasztása és
a helyes, változatos étrend betartása. Bármilyen betegséggel jobb
állatorvoshoz fordulni, mivel egy egyszerû megfázás is a teknõs életébe
kerülhet. Rá nézve veszélyes a stresszes élet, ezért kerülni kell minden
nála nagyobb állattal való találkozását. Mindig mossunk kezet, ha a teknõs a
kezünkben volt, mert hordozhat egy betegséget, ami neki nem ártalmas, de
sokunknak kellemetlen lehet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
